2006. Október 18.
-Fogadják nagy szerettel Abraham Mateo-t! Cristian Castro-tól énekli a Cantando por-t!-hallottam a színpadon egy nőt... A terem nem volt igazán nagy, elvégre ez csak egy kis tehetségkutató. Egy színpad, pár hangfal és a terem többi részében szétszorva, asztalok és székek, mellyek közül csak pár nem foglalt van. Hú... Most érzem csak igazán mekorra nagy ez a feszkó, ami kicsinek tűnt. WOW mennyien vannak itt, ez eddig fel sem tünt. Rendben Abraham... Csinálj úgy minha otthon lennél és Tony-val hülyéskedsz... Oké? Oké... Győzködtem magam, miközben már fent álltam a színpadon. Megszólalt az első pár hang, majd én is elkezdtem... A dal közben volt hogy elkezdtek tapsolni. A végén egy hatalmas tapsvihart kaptam, és ebben a pillanatban elszállt ah összés félelmem ami eddig gyülemlett fel bennem. Utánom voltak még páran. Ezután elérkezett a várva várt perc! A zsűrik mosg mondják el az eredményeket. Engem nem az érdekel hogy nyerjek, hanem hogy jól érezzem magam. Már fent állunk a színpadon az eredmémyre várva... És egyszer csak megszólalt az eggyik zsűri:
-Itt van a várva várt perc.... A győztes nem más..... Mint Abraham Mateo!!! De még ezzel ninvs vége! Még különdíjban is részesítjük az elképesztő vokáljáért!!-mondta a zsűri, és ezt követően újabb taps vihar kerekedett....
Jelen
Így telt el életem első fellépése, ami nemsokára, pont nyolc éve volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése